Csillagmajor elemzése

A Csillagmajor novellái

• A Csillagmajor (1996) 15 „tündér realista” novellája a Felső-Rácegrespusztáról mintázott Rácpácegresen játszódik. Idejük a 30-as évek végétől az 50-es évek elejéig ível, kivétel a legutolsó.
• A kötet a Jó palócokhoz hasonlóan novellaciklus. Az alkotásokat az azonos helyszín, a visszatérő szereplők, az egységes világkép, elbeszélői nézőpont és a hangnem kapcsolja össze.
• A visszatérő szereplők közül érdemes kiemelni az áruló Bederik Durit (Az asszony, A keserűfű) valamint az 5 novellában is felbukkanó Priger Andrást, az örök aggodalmaskodót.
• Ha a Csillagmajorban megjelenő sorsfordító eseményekre összpontosítunk, a 20. századi történelmünk fontos eseményei tárulnak elénk sajátos megvilágításban. Bár a nagy politikai zűrzavarból csak annyi kerül a novellákba, amennyit a pusztaiak megtapasztalhattak, mégis egyetemes tanulságokat közvetít mindegyik.
• Többségük nemzeti tragédiát idéz föl: a zsidóság elhurcolását, a németek elűzése, a kommunisták hatalomra kerülését, a gazdák erőszakos tsz-be kényszerítését.
• S valamennyi azt mutatja be a pusztaiak példáján, hogy embernek lehet maradni az embertelenségben-a szeretet csodára képes.
• A kötet novellái ötvözik magukban a szociográfia, a memoár, a népmese, a legenda és a pletyka műfajok elemeit.
• A helyszín valódi, a neve azonban nem. Rácpácegresnek nevezi művében a szerző Alsó-Rácegrespusztát. A többi helységnév valódi.
• A helyszín nevének átkeresztelése a múlt újjáteremtésének gesztusa is egyben: a felnőtt számára már csak romjaiban élő világ új néven támad fel a történetekben.
• A történetek ideje: az 1930-as években indul, majd a 1970-es évek környékén zárul.
• A novellák bár számos névvel és név nélkül említett hőssel dolgoznak, azonban a valódi főhősük maga a pusztai közösség. (Közös a gond, a veszteség és közös a győzelem is.)
• A narráció közvetlen és életszerű. Végig érezhető a narrátor személyes érintettsége a műben: ő maga is megjelenik szereplőként a keretnovellákban.
• A mű narrációjában perspektívaváltás figyelhető meg: az E/1. személyből (személyes, szubjektív) E/3. személyre (távolságtartó, objektív) vált.
• Az elbeszélésmódban a gyermek és a felnőtt elbeszélő nézőpontja keveredik egymással (akárcsak Kosztolányi: A szegény kisgyermek panaszai című kötetében).
• Központi motívum a csoda, melynek számos arca van: pl. az eltűnés csodája, a feltámasztó víz csodája vagy a biblikus csodák (az angyal vagy Szűz Mária feltűnése a műben).

 A novellákat számos elem köti össze, kapcsolja ciklussá:

• a hasonló ábrázolásmód (mágikus realizmus),
• a hasonló elbeszélésmód,
• a helyszín egysége,
• a visszatérő szereplők rendszere (akárcsak Mikszáth vagy Balzac esetében).

A cím elemzése

A csillagmajor metafora egyfajta mitikus helyszínt teremt: a csillag szó használata földöntúli, transzcendens helyre utal, teret engedve ezzel az irracionális jelenségeknek, valamint mesés hangzást kölcsönöz a műnek. A major a nagyobb gazdaságoknak a határában kint lévő része, vagyis egy valóságos reális elem. Következésképpen már a címben megjelenik a tündéri realizmus a valóság és az irodalom összefonódása.

Perspektíva

A műben a gyermeki és felnőtt nézőpont keveredik. A kettős szemlélet több helyen is megjelenik, erre példa a novellák helyszíne, Rácpácegres, ami kísértetiesen hasonlít Alsó-Rácegrespusztára, ahol az író nevelkedett, ez lehet a gyermeki félrehallás eredménye. A gyermeki látásmód köszön vissza abban is, hogy az elbeszélő nem keres magyarázatot az irracionális jelenségekre, hanem a magyarázat feltárása helyett pusztán elfogadja azt.

Elbeszélésmód

Az elbeszélő gyermekkori emlékeiből merít, viszont ezeket felnőtt fejjel írja. A novellák elbeszélője sokszor E/1-es, és többnyire személyes élményeit beszéli el. Az alkotásokban általában vegyül a gyermeki és a felnőtt nézőpont, és majdnem mindig érezhető a narrátor személyes érintettsége. A valóság és az irodalom kapcsolata, valamint keveredése itt is megjelenik: a már említett gyermekkori emlékeket, kalandokat önti irodalmi formába, a szubjektív emlékezés teremti az irodalmi valóságot.

Valóság és irodalom további kapcsolatai

Bár a gyermekként megélt világ felbomlani látszik, de az emlékeiben rögzült, és az életmű részét képezi az az erkölcs és közösségi szellem, amit gyermekkorában tapasztalt, ez a feddhetetlen közösségi szellem irodalomba átöntve fennmaradhat, ezzel megmentve a feledéstől.

Mágikus, mert:

• a csodás elem állandóan jelen van (pl. csodás, irreális megoldás: az eltűnés),
• az időn kívüliség benyomását kelti,
• a helyszín mitizált („Csillagmajor”, égi major)
• a motívumok is mitizáltak (bibliai utalások feltűnése).

Realista, mert:

• időnként előbukkan bennük a történelmi idő: a világháború kora,
• szereplőit valódi emberekről mintázta, volt, akinek még a nevét is megtartotta.

 A novellákat számos elem köti össze, kapcsolja ciklussá

• a hasonló ábrázolásmód (mágikus realizmus),
• a hasonló elbeszélésmód,
• a helyszín egysége,
• a visszatérő szereplők rendszere (akárcsak Mikszáth vagy Balzac esetében).